Amikor az EU a soron következő nemzetközi klímatárgyalásra készül Mexikóban, a Föld Barátai Európa azt gondolja itt az ideje felismerni, hogy a fő CO2 kibocsátás csökkentő szabályozása (Kibocsátás Kereskedelmi Rendszer - ETS) elbukóban van. Az ETS nem képes ösztönözni a tudományos álláspont és így a történelmi felelősség miatt vállalt CO2 kibocsátás csökkentést, a pénzügyi folyamatai nem megbízhatóak, sőt egyenesen gátolják a valódi hathatós lépéseket.

A tervezet első próba fázisa 2005 és 2007 között, ami lefedi az erőmű szektort és az ipari szektort,  teljes kudarc volt. A CO2 kibocsátás nem hogy csökkent, hanem 8,3 %-kal magasabb volt, mint a kezdeti 2005-ös szint. A mostani 2008-2012-es fázisra a vállalati szektor sikeresen lobbizott egy 2005-ös szintnél csupán 2 %-kal alacsonyabb kibocsátásért. A 27 tagállamból 21 – köztük Franciaország, Lengyelország, Egyesült Királyság– 2005-nél magasabb kibocsátási limitet szeretett volna 2012-re, a leggazdagabb Luxemburg pedig 52%-os növekedésért folytatott tárgyalásokat.

Jelenleg olyan nagy mennyiségű felhasználatlan jogosultság van forgalombna, hogy a Kibocsátás Kereskedelmi Rendszer (ETS) által szabályozott ipari szektor -ami az összeurópai kibocsátás közel feléért felelős- a jelenlegi szabályozásban lazán elkerülheti, hogy bármilyen valós kibocsátás csökkentést végre kelljen hajtania 2016-ig.

Sőt mi több, nincs kötelezettség az európai kibocsátás csökkentést illetően. A nemzetközi „kibocsátás átterhelés” a cégek számára lehetővé teszi, hogy tovább szennyezzenek odahaza azáltal, hogy fejlődő államokban megkérdőjelezhető „kibocsátás csökkentő projektek” által generált megvásárolható szennyezési jogokat vesznek meg. Ezek a projektek gyakran üvegházgáz kibocsátás csökkentés szempontjából egyáltalán nem sikeresek és jellemzően helyi társadalmi és környezeti problémákat generálnak.

A szélsőséges áringadozás a másik fő hiba: az EU ETS árak 0.03 € és 30 € között mozogtak az elmúlt 5 évben. Ez a kiszámíthatatlanság az egyik fő oka annak, hogy a befektetők elrettennek a megújulókba és energiatakarékosságba való beruházástól. Ez azt is jelenti, hogy Európa elszalasztja a lehetőséget, hogy tömérdek új zöld munkahelyet teremtsen.

Jelenleg az Európai Bizottság azt tervezi, hogy kiszélesíti az EU ETS rendszert azáltal, hogy összekapcsolja új nemzeti kibocsátás kereskedelmi rendszerekkel. A szándék az, hogy Ausztráliát , Japánt és Új-Zélandot is bevonják 2015-re, és hogy egy még szélesebb piacot állítsanak fel 2020-ra.

Azt az időt éljük, amikor az üvegház gáz koncentráció egyre csak növekszik: itt van az idő, amikor tovább már nincs lehetőség a hibás politikai döntésekkel való próbálkozásra. Egy egyszerű kereskedelmi kapcsolat is a kibocsátási kreditek szabad áramlását jelenti majd a nemzetközi széndioxid piacon, míg a szabványok az egyes regionális és nemzeti rendszerek között teljesen különbözőek lehetnek. Ez azt kockáztatja, hogy az egész rendszer a legalacsonyabb elvárású szabványok felé fog tartani.

A szén piacok méretének további növelése egyre népszerűbbé teszi majd a nagyon komplex pénzügyi eszközök használatát, ami könnyen végződhet egy hasonló piaci kipukkadásban, mint a hitelválság, csupán fényévekkel nagyobb gazdasági, politika és környezeti következményeket hoz majd maga után. Ebből a szempontból a jelenlegi emisszió kereskedelem olyan kockázatokat rejt, amiket nem vállalhatunk tovább.

Az európai álláspont Cancunban nem haladhat abba az irányba, hogy a széndioxid piacot szélesíteni kelljen.

Az EU-nak sürgősen lépéseket kell tennie, hogy visszatatláljon arra a pályára, amivel teljesíteni tudjuk a tudomány által preferált csökkentést.

Európának növelnie kell a kibocsátás csökkentési céljait legalább 40%-ra 2020-ra és biztosítania kell, hogy ezek a csökkentések Európában történnek meg.

Magda Stoczkiewicz a Föld Barátai Európa igazgatója

A Föld Barátai Európa összefoglalója angol nyelven elérhető: