Hová tűnik az a rengeteg víz, ami egy nyári felhőszakadáskor néhány perc alatt lezúdul a városra? Ezt egy augusztusi délután kérdeztem meg magamtól, amikor a buszmegálló előtt bokáig érő barna víz hömpölygött, és a lefolyórács fölött kis örvény forgott. Az aszfalt, a térkő és a háztetők nem engedik be a vizet a földbe, minden csepp ugyanarra a néhány pontra siet, és ha egyszerre túl sok érkezik, a rendszer egyszerűen nem győzi.
Azóta figyelem, hol van még a városban olyan darab föld, ahová beszivároghat az eső. A régi fasorok gyökerei körül, a parkok füves sávjaiban, a bérházak udvarán, ahol valaki felszedte a betont, és virágágyást csinált a helyére. Nem nagy dolgok ezek, de minden ilyen folt egy kicsit lassít a lezúduló vízen, és visszaad valamit abból, amit a beton elvett a talajtól.
Ebben a kérdésben nekem van egy egészen személyes, kevésbé költői tapasztalatom is, ami egy szuterén lakásból indult.
Miért kellett nekünk egyáltalán szivattyú? Hat évvel ezelőtt vettünk egy kis szuterén lakást egy régi házban, és a fürdőszobát a pince mélyebb részében alakították ki, lejjebb, mint az utcai csatorna. A víz pedig, ahogy az iskolában tanultuk, nem folyik felfelé. A Szivattyú bolt oldalán olvastam először, hogy a szennyvizet nem túl nagy magasságba, jellemzően 1-4 méterre fel lehet szivattyúzni, ahonnan már a gravitáció viszi tovább a csatornában.
Hol néztem utána, mielőtt döntöttünk? A szennyvízszivattyúk oldalán, a szivattyubolt.hu-n, ahol a több száz termék mellett hosszú, érthető leírás is áll. Este a kanapén olvastam végig a párommal, és olyan kérdésekre kaptunk választ, amiket fel sem tudtunk volna tenni egy szerelőnek, mert nem tudtuk, hogy léteznek.
Milyen típusok közül lehet választani? Két fő fajta van. Az egyik a szabad átömléses gép, amely a befolyó nyílás méretétől függően a szilárd darabokat is továbbítja. A másik a darálós vagy daraboló szivattyú, amelynek forgókései kisebb részekre szedik szét a nagyobb darabokat, hogy ne okozzanak dugulást. Ez utóbbira akkor van szükség, ha nyomás alatt lévő csatornába kell pumpálni, nagy távolságra, vagy jelentős szintkülönbségre. Nálunk a szerelő a helyszín alapján döntött.
Mennyi ideig bírja egy ilyen gép? Az oldal szerint egy lakossági szennyvízszivattyú átlagos élettartama 5-7 év, egy ipari gépé 5-15 év, és egy jól karbantartott gép ennél tovább is működhet. Ez nekem azért volt fontos, mert nem szeretem, ha valamit pár év után ki kell dobni.
Mit nem szabad csinálni vele? Két dolog maradt meg bennem. A szennyvízszivattyúk többsége nem önfelszívó, és manuális üzemmódban a túlcsordulás veszélye miatt nem ajánlott használni őket. A másik: a hidrofor tiszta vízre való, szennyvizet nem szabad vele mozgatni, még akkor sem, ha épp az van kéznél.
Mi a helyzet a jótállással? A termékoldalakon mindig fel van tüntetve az adott géphez tartozó jótállási idő. A törvényi előírások az irányadók, de egyes esetekben a gyártói jótállás ennél hosszabb is lehet, így érdemes a kiválasztott típusnál megnézni.
Ki szerelte be, és ki tartja karban? Egy szakember, ennél a kérdésnél nem volt vita. A higiéniai szabályokról és a karbantartásról az oldal is azt írja, hogy aki tapasztalatlan, keressen fel szakembert, és mi pontosan így tettünk. A szerelő azóta évente egyszer ránéz a rendszerre.
Megérte? Hat év alatt egyszer sem állt meg a víz a fürdőszobában, és egy nyári vihar után sem kellett vödörért szaladni. A Szivattyú bolt magáról azt írja, hogy több mint 20 éve van a szakmában, és bevallom, nekünk is az adott biztonságot, hogy nem mi vagyunk az első szuterénlakók, akik ilyen gonddal keresnek náluk gépet.
Azóta minden felhőszakadásnál arra gondolok, hogy a víz útja nem ér véget a lefolyórácsnál. Valahol a föld alatt csövek, aknák és szivattyúk dolgoznak csendben, hogy a víz eljusson oda, ahová kell, és mi a magunk kis szuterénjében ennek a hosszú láncnak egy apró szemét tartjuk karban. A szivattyubolt.hu oldalán olvasott leírásoknak hála ma már értem is, mi történik a padló alatt, és ettől valahogy a zivatarok is kevésbé ijesztőek.