A globális éghajlatváltozás lényegével és fogalmaival a hazai lakosság tisztában van, azonban az emberek döntő többsége ezt természeti veszélynek tekinti, a sokkal inkább húsba vágó gazdasági és társadalmi következményekre szinte senki sem gondol – derül ki a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Cognative közös 2009. decemberi kutatásából. Megdöbbentő, hogy többen tudnak a jég és hóolvadásról, mint a hazánkat valóban fenyegető elsivatagosodásról. A média hatásának tudható be, hogy a Budapestiek és Pest megyeiek még a tenger és óceánszint emelkedését is jobban ismerik mint a Magyarországon várható aszályok és szárazság veszélyét.

A kutatás során, reprezentatív mintán a 15 éves és idősebb magyar lakosság véleményét kérdezték meg.

A felmérés eredményei alapján kiderül, hogy a magyar lakosság 92%-a hallott már a klímaváltozásról, az éghajlatváltozásról nem értesültek száma ezzel szemben nem jelentős.

Csupán természeti következményekre számítunk, vagy tisztában vagyunk azzal, hogy a klímaváltozás a gazdaságunkat és a társadalmunkat is érinteni fogja?

Arra a kérdésre, hogy milyen hatásait ismerik a klímaváltozásnak a megkérdezettek spontán módon szinte kizárólag közvetlen természeti következményeket említenek, mint például a sarki és magashegységi jég és hó megolvadása (26%), az évszakok összemosódása (23%) és az átlaghőmérséklet emelkedése (23%). Azt jól mutatja a felmérés, hogy a környezeti változásokból fakadó további következmények (fajok kihalása 6%, gazdasági és társadalmi következmények, mint például a szegények korlátozottabb alkalmazkodó képessége 4%) kevésbé jutnak be a köztudatba.

Többet tudunk az olvadó jégsapkáról, mint az elsivatagosodó alföldről.

Elgondolkodtató adat, hogy egyre többen tudnak a sarki és magashegységi jég és hó megolvadásának jelenségéről, miközben a hazánkat reálisan veszélyeztető elsivatagosodás és tartós szárasság megy ki a köztudatból (28%-ról 17%-ra csökkent). Mivel a jégsapkák olvadásának kérdése egyre gyakoribb téma a mindennapi médiában, jól látszik, hogy a lakosság nagy része főleg ezekből a forrásokból szerzi ismereteit a felmelegedésről.

A vidékiek reálisabban látják az éghajlatváltozás helyi következményeit?

Igen. Úgy tűnik, hogy a Budapesti és Pest megyei lakosság körében erősebben megfigyelhető a médiahatás, mint a 8 vidéki fókuszmegyében mért mintában. A vidéki megyékben megkérdezettek közül legtöbben a jég és hóolvadást és a felmelegedést ismerik, de harmadik helyen rögtön a szárazság említése áll. A Budapesti és Pest megyében is a leginkább a jég és hóolvadás jut legtöbbször eszébe az embereknek, de a várható elsivatagosodásnál még az óceánok és tengerek vízszintjének emelkedéséről is többen tudnak. Mintha a fővárosiak egy izolált buborékban élnének, ahol a valóságról begyűjtött információjuk csak a médián és a nemzetközi természetfilmeken keresztül érkezne.

A klímaváltozás lehetséges következményei közül legkevésbé aggasztónak egy új népvándorlást (éghajlati menekültek), a szegények / gazdagok közötti különbségek növekedését és a potenciális háborús konfliktusok kialakulását tartották.

Mennyit tud a lakosság a környezettudatosságra fordítani?

A lakosság klímatudatosságra törekvése a megkérdezettek saját bevallása szerint olyan kis költségvetésű újításokban mutatkozik meg jelentősebben, mint például a hagyományos izzók energiatakarékosra való cseréje (58% számolt be erről), a nyílászárók kicserélése (36%) vagy a háztartási gépek készenléti üzemmódjának kiiktatása (36%). Nagyobb befektetéseket csak kevesen engedhetnek meg maguknak.

Milyen igényeket támaszt a lakosság a zöld civil szervezetek felé?

A tavalyi évhez képest az emberek egyre inkább a környezetszennyező vállalatokkal szembeni határozott fellépést, az egyre szélesebb körű tájékoztatást és felvilágosítást várják el, továbbá azt, hogy képviseljék a megújuló energiaforrások támogatásának ügyét a hazai politikai életben. Érdekes jelenség azonban az, hogy az országos kampánykörutak és az aláírásgyűjtés tetszési indexe csökkent az elmúlt egy évben, holott a civileknek ez az egyik meghatározó eszközük arra, hogy elérjék a korábban igényként támasztott célokat. Mintha azt mondaná a lakosság, hogy a zöld szervezetek oldják meg a problémát, de nekünk ne kelljen tenni ezért semmit. Pedig a civil szervezeteknek és a lakosságnak kölcsönösen szüksége van a folyamatos kapcsolattartásra és a társadalmi hálózat kialakítására.

E két utóbbi eredmény alátámasztja, hogy a lakosság rövid vagy esetleg középtávon megtérülő környezetbarát befektetésekbe anyagi körülményeitől függően belevág, azonban a hosszú távú projektekhez úgy ítélik meg, hogy mindenképpen támogatásra van szükségük, és ebben a zöld civil szervezetek közreműködését és a politika érdemi válaszát várják.