Aki kevesebb fosszilis energiát fogyaszt, mint a számára kiosztott fogyasztói jog, az a kvótakezelőn keresztül eladhatja fogyasztói jogát olyanoknak, akik elhasználták a számukra kiosztott lehetőséget. A vevő forinttal fizet a fogyasztási jogért a kezelőnek, aki cserébe kvótapénzt ad az eladónak. A kvótapénz ezáltal egy fedezettel rendelkező pénzhelyettesítő eszköz, ami a környezettudatos termékek és szolgáltatások piacán váltható fogyasztásra.

A kvótapénz bevezetésére két lehetőség adódik:

1. Önálló devizaként

2. Pénzhelyettesítőként

A két lehetőség között az a legnagyobb különbség, hogy pénzhelyettesítőként feltétlenül egy már létező pénznemben, pl. forintban névlegesítjük, míg devizaként egy teljesen önálló fizetőeszköz lenne. Így pénzhelyettesítőként jogilag éppen olyan forint lenne, mint pl. az üdülési csekk, míg devizaként egy közgazdaságilag és jogi értelemben is teljesen új fizetőeszköz jönne létre (amit szükség esetén szintén a forinthoz lehet kötni). Belátható, hogy pénzhelyettesítőként egyszerűbb a kvótapénz bevezetése, viszont ebben az esetben a hitelezés és egyéb fontos banki tevékenységek nem lesznek lehetségesek.