A szabályozó rendszer legérzékenyebb kérdése a fogyasztási jogok szétosztása. Ennek oka, hogy már kialakult élethelyzetek vannak, és így bizonyos kiosztási módokhoz nehéz lenne alkalmazkodni. Veszélyt jelent továbbá az is, hogy a rendszernek nagyon sok szereplője van, ami nehezíti az igazságos és átlátható elosztást.

Éppen ezért érdemes alternatívákat felállítani, és azokat alaposan átgondolni.

1. A csökkentési célok mindenkire vonatkoznak

2. A csökkentési célok csak a lakosságra vonatkoznak

3. Az első időszakban csak a lakosságra, vagy csak a többi szereplőre vonatkoznak, majd kiterjed minden szereplőre



1. A csökkentési célok mindenkire vonatkoznak

Az egyik alternatíva, hogy az energiahordozók fajtái és felhasználóik szerint hozunk létre fogyasztási csoportokat.

Ez mindenkit magába foglal, hiszen valójában a termelők is fogyasztók, akik primer energiaforrások

fogyasztásából állítanak elő másodlagos, harmadlagos energiát. A szabályozás tehát mindig a kiinduló energiaféleségre vonatkozik. Ha valaki gázt használ elektromos energia termelésre, akkor a fogyasztási jog a gázra vonatkozik, ha elektromos energiát használ fel a szivattyúk mûködtetéséhez, akkor az elektromos energiára. A lakosság esetében ez értelemszerûen a gázra, szénre, elektromos áramra, vagy a jármûvek hajtóanyagára vonatkozik.

A különböző fogyasztói csoportokat a hasonló tevékenységet folytatók szerint kell kialakítani a gazdasági szereplők között, pl. energiatermelők, vegyipari vállalatok, mezőgazdálkodók, szolgáltatók, intézmények stb., és ezektől külön kell kezelni a háztartásokat. A különböző fogyasztói csoportok energiafelhasználási jogát a kvóta kezelő szerve fogja évről évre csökkenő mértékben meghatározni, a kiindulási értéket pedig a megelőző öt év átlagából képeznék. A fogyasztási jogok elosztásának szabályait és módját maguk a fogyasztói csoport tagjai határoznák meg, kivéve a háztartások fogyasztását, amelynek az elveit jogszabály rögzíti.

Mivel a háztartások reprezentálják a lakosságot, ezért ez a legnagyobb, legösszetettebb fogyasztói kör. A fogyasztó jogok elosztásának itt is több alternatívája kínálkozik. Az egyik, hogy a fûtőanyagra (gáz, szén, olaj, áram), a nem fûtési célú elektromos áramra, és a gépjármû hajtóanyagra külön-külön kvótát állapítanak meg, a másik, hogy mindezekre nézve egyetlen kvótát kap mindenki.

Az első esetben a fûtőanyagok felhasználási jogát a lakótér hőigénye szabná meg, amely a jelenlegi helyzetet tükrözi. Az elektromos áram fejenkénti egyenlő mértékben lenne szétosztva, a gépjármûvek hajtóanyaga pedig a jelenlegi felhasználók között, akik kilométer kvótákat kapnának, így ösztönözve őket a kis fogyasztású gépjármûvek választására.

A második esetben a fogyasztási jogok egyenlő mértékben és összevontan kerülnének kiosztásra.

2. A csökkentési célok a lakosságra vonatkoznak

A felhasználási jogok csak a lakosság esetében kerülnek kiosztásra, hiszen a lakosság fogyasztásának csökkenése kihat a gazdaság egyéb szereplőire is.

3. Az első időszakban csak a lakosságra, vagy csak a többi szereplőre vonatkoznak, később kiterjed minden szereplőre


A felhasználási jogok csak a lakosság között kerülnének kiosztásra, majd egy felkészülési idő után kiterjedne a rendszer a többi fogyasztói csoportra, vagy pedig először néhány fogyasztói csoportra terjedne ki, és csak később a lakosságra.