A felhasználási jogok csökkentési üteme számos tényezőtől függ:

- Mekkora a technikai potenciál?

- Mekkora a megtakarítási potenciál?

- Melyik fogyasztási csoportban mekkora a technikai és megtakarítási potenciál?

- Milyen mértékû hiányt (keresletet), vagy többletet (kínálatot) állítunk elő a felhasználási jogok piacán?

- Mekkora a kibocsátási jogok piacán a szabályozás által létrehozott hiány?

A rendelkezésre álló erőforrásokat elméleti és technikai potenciállal jellemezhetjük. A technikai potenciál arra vonatkozik, hogy a jelenlegi technikai ismeretek mentén mennyi energiát tudunk előállítani adott erőforrásból, míg az elméleti potenciál az erőforrások abszolút rendelkezésre állását adja meg. 14 Az elméleti potenciál tekintetében a legnagyobb készlet napenergiából, majd szélből, vízből, geotermikus és biomassza energiából áll rendelkezésre. Ezzel szemben a technikai potenciál éppen fordított: leginkább a legkisebb potenciállal rendelkező biomasszát tudjuk energiává átalakítani.

Mindezek ismeretében érthető, miért kulcsfontosságú a fosszilis tüzelőanyagok elyettesíthetőségének

kérdése, azaz hogyan tudjuk növelni a megújulók felhasználásának technikai potenciálját. Ezen a téren az első lépés az innováció, ezért nem vitás, hogy az első időszakban az ezzel kapcsolatos kutatás-fejlesztési tevékenységet kell előmozdítani.

A megtakarítási potenciál ágazatok szerint változik. A gazdaság a verseny miatt hatékonyságra kényszerített, ezért a legtöbb termelői tevékenység energiahatékony. A hatékonyság azonban tovább növelhető, amennyiben a mainál drágábban állnak rendelkezésre az erőforrások. A legnagyobb megtakarítási potenciál a háztartásokban van, mivel itt a legnagyobb mértékû a fogyasztói magatartás szerepe a takarékosságban.

A megtakarítási potenciál jelentős része helyes fogyasztói döntések révén, külön anyagi ráfordítás nélkül is kiaknázható. Ennek kimerülése után ad lehetőséget az energiahatékonyságot növelő beruházások köre, például az elavult, energiapocsékoló háztartási fogyasztók cseréje.

A technikai és megtakarítási potenciál figyelembevételével a különböző szektorokban más és más célkitûzéseket kell meghatározni az éves csökkentési célok területén. A potenciálokon túl azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a piacra kerülő, fel nem használt fogyasztói jogok ne haladják meg a keresletet, mert akkor értékük csökkenni fog. Kedvezőbb, ha inkább enyhe kereslet keletkezik, bár a túlkínálat sem okozna feltétlenül problémát, mert a megtakarítások pénzben kifejezhető része környezetbarát technológiák bevezetésére fordítható. A takarékosságot nagyban befolyásolhatja az európai emissziókereskedelem piaca is. Erős kereslet és magas árak mellett nagy lehet a megtakarítási kedv.

Mindezen szempontok mérlegelése után a kvóta kezelő szerve évente, a fogyasztási év végén a különböző fogyasztói csoportokra szabottan határozná meg a következő évre vonatkozó felhasználási jogokat. A rendszer bevezetését egy ún. tesztév előzné meg, ami lehetővé tenné a mérlegelést.