A közösségi energia projektek gazdaságilag, szociálisan és környezetileg is hasznosak a közösség, társadalom számára. A minél szélesebb körű összefogás a pénzügyi feltételek megteremtése során is hasznos lehet. Közösségeknek, önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, profitorientált vállalkozásoknak, közműszolgáltatóknak több és szélesebb körű lehetőségük van saját és külső forrást is előteremteni.

 

Projektünk üzleti tervezéskor érdemes megvizsgálnunk, hogy a következő, itthon és Európában működő finanszírozási modellek közül melyik (vagy melyek változata,  kombinációja) működhet:

 

 

1. Bérleti crowdfunding, azaz egy közösségi finanszírozási modell

 

Kuponos változatában magánszemély vásárlók részjegyeket vásárolnak, ezzel biztosítva a bevásárló központ vagy más, nagy tetőzetű céges, esetleg iskolai épületek tetejére telepítendő fotovoltaikus (PV) erőműhöz a kezdőtőkét. A cég számára ez tiszta villamos energia beszerzést, jó CSR marketinget és hosszú távú vásárlói kapcsolatot jelent. Az erőmű-részesedést vásárló magánszemélyek éves bérleti díjat kapnak, céges vásárlási kupon formájában, a beruházás élettartamával arányosan pl. 25 évig. A cégnek ez garantált forgalom, hiszen a kuponokat csak náluk lehet beváltani. A tulajdonosok számára a banki hozamoknál magasabb éves  hozamot (~5%) és felelős befektetést jelent. A szerződés felmondása legkorábban néhány pl. öt év után lehetséges, eljárási díj levonása mellett.

A modell itthon hasonló, országos kereskedelmi hálózatú céggel, (alacsonyabb garantált átvételi ár miatt) az  osztrákénál kisebb hozammal megvalósítható. Az energiakereskedésre jogosult napelem telepítő cégnek is előnyös, hiszen a hálózatos cég átvállalja az ügyfelekkel a kapcsolattartást.

A modell egyszerűbb, készpénzes változatában az üzemeltető vagy telepítő cég (pl. Bécsben a „Wien Energie”) fizeti meg az éves bérleti díjakat. Ez azonban itthon vélhetően pénzügyi tevékenységnek számítana, ezért ehhez a modellhez nehezebb lehet partnert találni.

 

 

2. Energiaszövetkezet

 

Ha lakásunk, házunk adottsága, pl. a kis tetőfelület nem teszi lehetővé pl. napelemes rendszer felhelyezését, a közösségi energiatermelő szövetkezet megoldást jelenthet. Ehhez a Ptk. szerint min. 7 tag szükséges, akik anyagi hozzájárulásukkal és személyes közreműködésükkel járulnak hozzá a szövetkezet működéséhez. Alapítható egy 50-500 kW-os erőmű létesítésére, de a szövetkezetnek több beruházása is lehet, és a beruházásokhoz csatlakozhatnak újabb tagok is. Több vagy nagyobb erőmű létesítésekor már érdemes részvénytársaságot vagy Kft-t alapítani.

A naperőmű beruházási költsége 50 kW-nál (25 család éves átlagfogyasztása, 300 m2 napelem felület) kb. 18 millió Ft, 500 kW-nál a költség is kb. tízszeres.

A megtermelt áramot a MAVIR veszi át a KÁT alapján, az áramért kapott pénzt a szövetkezet tagjai az anyagi hozzájárulásuk mértékében, arányosan kapják vissza. Ez az ár jelenleg (2016) 31,77 Ft+ÁFA / kW. A bevételből a tag fedezheti a háztartása áramköltségét, viszont mivel jövedelemnek számít, adózni kell belőle.

A szövetkezetbe jogi személy vagy önkormányzat is betársulhat, ennek előnye, hogy több forrást ill. a napelem-telepítésre alkalmas felületet biztosíthatnak. Két módon is társulhatnak:
1. apportként beviszik a szövetkezetbe a napelem-telepítésre alkalmas felületet, és a részesedés fejében kapnak a termelt áram árából
2. nem lépnek be a szövetkezetbe, hanem bérleti szerződést kötnek vele, és havidíjat kapnak a felület bérbeadásából.

Itthon A1-II tömb és A2 díjszabás mellett lenne műszakilag lehetséges a hálózati szürke energiával azonos áron megújuló energiából energiát szolgáltatni a közösségi erőművek szintjén. 1,5-5 év előkészítés után, néhány ezres fizető ügyfél felett tud gazdaságosan működni. A hazai működő energiaszolgáltató cégek közül ez a modell leginkább a VPP-re (virtuális erőműre) hasonlít.

Tehát az egyes (közösségi) erőműveket egy szervezet vonja össze ún. virtuális erőművé, aminek beépített kapacitása, teljesítménye meghaladja a kiszolgált fogyasztók igényeit, de így mindenkor, még ingadozóan elérhető (időjárásfüggő) megújuló energiaforrások alkalmazása esetén is képes energiát szolgáltatni. A virtuális erőműveknek tehát jellemzője az igen magas rendelkezésre állás. Ugyanakkor nem garantált, hogy termelők mindig értékesíteni tudják az energiájukat. Ilyen energiatermelő

összeállításban biztosan szükség van helyi vízenergia, biogáz és biomassza alapú kiserőművekre is, mert ezek szabályozhatósága könnyebben megvalósítható.

 

3. Ipari fogyasztókkal együttműködés

 

A naperőmű egy része adott cég tulajdonában van, többi része pl. közösségi tulajdonban, de a teljes erőmű telepítését egybevonva végzik, így méretgazdaságosabb, költséghatékonyabb és megoszlanak a tervezési, szállítási, kivitelezési, üzemeltetési díjak és költségek. Utóbbi szintén csökkenti a megtermelt megújuló villamos energia önköltségi árát (LCoE). A termelt áramot a cég kapja az önfogyasztás kiváltására.

 

Itthon e modell elméletileg megvalósítható, ha az ipari fogyasztó(k) fizikailag közel esik az egyben telepített, de különálló részekre osztható erőműhöz és az egyéb költségek nem haladják meg az elérhető megtakarításokat. Például egy lezárt hulladéklerakó az önkormányzat tulajdonát képezi, de bérbe adható, így bevételt hozhat az önkormányzatnak.

(Folytatjuk)