Az energiatakarékosság az EU 2020-as vállalásaiban mindig is mostohagyereknek számított. Ugyanis az EU csak önkéntesen vállalta, hogy 20%-kal csökkenti az energiafelhasználását 2020-ra. Az energiahatékonysági- és takarékossági programokra a végén valahogy mindig jóval kevesebb uniós pénz jutott az eredetileg tervezettnél – hol válságra, autópálya-építésre vagy más gazdasági érdekekre hivatkozva. Eddig csak ímmel-ámmal próbálta az EU teljesíteni az önkéntes vállalását, ha így folytatja, a felét sem fogja elérni.

 

 

A magyar EU Elnökség alatt, elsőként a február 4-ei Európai tanácsülésen elválik, mennyire akar/tud változtatni hozzáállásán az Unió, mennyire veszik komolyan az EU-ban az energiatakarékosságot, mint gazdasági lehetőséget.  Magyarul, az EU végül mennyi pénzt és eszközt juttat Magyarországnak és más tagállamoknak energiahatékonysági- és takarékossági programokra a jövőben. A 4-ei államfői találkozó napirendjén ugyanis az egyik téma az energia lesz, sajnos az új a programtervben ezt a részt lecsökkentették, a gazdasági részek rovására. Hogy miért nem lepdődtem meg?!

Pedig az energiatakarékosság biztosítja leginkább költséghatékonyan a rendelkezésre álló eszközök és technológiák közül a gazdaságélénkítést és tartós munkahelyteremtést, az energiabiztonságot és energiaszegénység csökkentését együttesen.

Ezért indít kampányt a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) a Föld Barátai nemzetközi zöldszervezet programja keretében, hogy az energiatakarékosság végre megkapja megérdemelt helyét az energiapolitikában. Ennek keretében január 27-én Olajos Péter helyettes államtitkárnak petíciót adtunk át. Ebben felhívjuk a Kormányzat figyelmét arra, hogy a hazai EU Elnökség egyik sikeres zászlóshajója lehetne az EU energiatakarékossági célszám kötelezővé tételének előkészítése. A február 4-i EU csúcs az egyik első lehetőség erre. A célszámhoz viszont a végrehajtását segítő hatékony eszközöket kell rendelni.

Nem is húzom tovább az időt, lássuk magát a petíció tartalmát!