Úgy tűnik, a gazdasági szféra egyre inkább kezd foglalkozni a klímatörvénnyel, amit bizonyít a 2010. április 28-iki Éghajlat-védelem: tények és lehetőségek c. konferencia az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szervezésében.

A konferencián örvendetes módon (de ez sajnos még nem általános gyakorlat) nemcsak az energiaipar, hanem a klímatörvényért felelős NFFT képviselői is kifejthették álláspontjukat. A további hatástanulmányok szükségessége mellett abban is egyetértettek a felek, hogy továbbra is külön kell kezelni az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerben érintett vállalatokat és az ezen kívül eső kibocsátókat.

Egyes előadásokból látszott, hogy az energiaipar még nem érti: nem túlbuzgó önkorlátozás az, ha a tervezet elindítja az energiafelhasználási szerkezetváltást, hanem a szükséges gazdaságmegújítás időben való elkezdése, a lépéshátrány és kényszer megelőzése. A konferencián a legtöbb vita a csökkentési célszámok és a szükséges támogatások-ösztönzők mértéke és forrása körül alakult ki, ezek azonban a friss kibocsátási adatok ill. az NFFT és az ETE modelljei összevetése, egyeztetése alapján megválaszolhatók.

Az NFFT részéről Láng István prof. és Gyulai Iván megerősítette, hogy a Tanács nyitott a további konzultációkra, a „takarékosság-hatékonyság-helyettesítés” hármas célkitűzése mentén folytatni kell a megkezdett munkát. Nem szabad elfelejteni, hogy a célszámig vezető úthoz, a hogyan-hoz keretet ad a tervezet, de kerettörvény jelege miatt a részletek kidolgozásával a kormányzatot bízza meg (ösztönzők, beszámolás, szemléletformálás részletei).

Az ETE részéről Felsmann Balázs elmondta, hogy az Egyesület nyitott a hasonló egyeztetésekre, és szeretné, ha a felhasznált modellek konkretizálására és összevetésére sor kerülne a következő hónapokban.